Igaz történet alapján
Egy Mata megpróbáltatásai!
Nem is tudom hol kezdjem.
Elültették a fa csemetét….
Na azért ennyire ne menjünk vissza az időben!
Egy meleg műhelyben Mata kezei alatt öltöttem testet, egy esős őszi hétvégén.
Gondosan kidolgoztak, kisúlyoztak többször átgyantáztak és festettek, majd a végén gondosan elláttak a megfelelő horgokkal.
A műhely melegét és a mester szeretetét nem sokáig élvezhettem, hirtelen valami buborékos zacskóban találtam magamat és autón zötykölődtem ekkor még nem sejtve hogy az új gazdámhoz vezet utam.
Megérkezésemkor gondosan kicsomagoltak és nagy örömmel fogadtak,hiszen régen vártak már rám.
Első utam a Tisza tóhoz vezetett és ekkor még nem sejtettem, hogy minden hányattatásom kezdetéül fog szolgálni számomra ez a fantasztikusan szép környezet.
Ősz volt csukaszezon, korán hajnalban értem gazdámmal a vízre, a karabinerre gondosan felakasztottak és már kezdhettem is az önfeledt ficánkolásomat a vízben! Miután a gazdámnak fogtam egy csukát újból vízbe küldött.
Nem volt éppen szívet melengető, hisz már melegnek semmiképpen nem nevezhető ebben az időszakban a vizek hőmérséklete,é n viszont azt tettem amiért a Mata megalkotott, jártam csábos táncomat hogy a halak figyelmét felkeltsem.
Úsztam, szépen verettem magamat a hideg víz ellenére hiszen a Mata megáldott ezzel a tehetséggel, a víz alatti akadók felett szépen eltáncoltam.
Szabadnak éreztem magamat, persze ekkor még nem sejthettem mekkora veszélyek leselkednek rám a vízben.
A úgy a ötödik bevontatásom alkalmával vidáman táncoltam a vízben a keszegnép közt, hihetetlenül jól utánozták a mozgásomat!!!
Ekkor elkapott valami rossz érzés, mintha valami veszély leselkedne rám a part szélében, nem is tudom talán a 7. érzékem sugallta, hogy valami nincs rendben. Ebben a pillanatban a mozgásom kissé megváltozott mintha hátulról valami követne és az általa keltett vibráció kibillentene a mozgásomból.
Hirtelen élés fogak vettek körül, egy erős harapást éreztem testemen, sebet nem ejtett rajtam hiszen a 3 gyantaréteg szépen megóvott, de a rajtam ficánkoló 2 horog miatt nem tudtam szabadulni .
Ekkor tudatosult bennem, hogy a küldetésemnek, létemnek mi is a célja, a Mester miért is alkotott engem!
Hirtelen a szorítás kissé engedett testemen, ekkor jobbra-balra kezdtem el rángatózni, ráztak ráztak mint foxi a lábtörlőt, de ekkor én már nem engedtem !
Nem éreztem túl jól magamat ebben a helyzetben, a testem végén cibáltak, és a fejemben lévő karikába akasztott karabiner irányából pedig húztak.
És ekkor hirtelen a húzás megszűnt, már csak egy hatalmas szemet láttam magam mellett ahogy gonoszan pillant rám.
Vonszolt valami magával a mélybe, és közben szüntelenül, rángatózott jobbra- balra mintha szabadulni akarna tőlem!
Ekkor a fenék közelében a hasamon lévő horog elakadt valamiben, hirtelen egy hatalmas rántást éreztem testemen és a gonosz szem eltűnt mellőlem.
Most már egy kis faágon csüngtem és a messzeségbe elúszni véltem valamit, talán ő lehetett az a bizonyos csuka akinek az elejtésére a Mesterem szerint nagyon alkalmas vagyok?:))
Szépen ringatóztam a faágon, a víz sodrása segítségével fel le, fel le, aztán az egyik pillanatban hirtelen emelkedésbe kezdtem, meg sem álltam a víz felszínéig.
Az előzményekből okulva úgy határoztam nem mozgok, nem táncolok csak hagyom magamat had sodorjon a víz magával.
A víz felszínén utazva bepillantást nyerhettem a mi Tiszánk életébe talán 1 hete hánykolódtam a víz felszínén mikor elérkeztem a kiskörei szakaszra, rengeteg ember volt a parton, aztán Tiszaroff környékén a partszéli bokrokkal akadt némi gondom, valahogy ezek a fránya horgok a testemen mindig akadályoztak a szabad mozgásomban.
Szolnok környékére érve hatalmas viharba keveredtem, a víz tajtékzott körülöttem, most vissza gondolva már bevallom kissé féltem.
Tiszakécskére már verőfényes napsütésben érkeztem, Tiszaug környékén valami bolond halak próbáltak elragadni, sokszor úszkáltak el mellettem a víz felszínén figyelve engemet, néha-néha oda oda cuppantottak mellém, de nem sok sikerrel, ekkor a partról halottam valami érdekeset.
-Nézd hogy rabolnak ott a Balinok!
Tiszaalpáron kissé megpihentem egy kövezés mögötti álló részen, ekkor kezdtem el testemen felfedezni valami nyálkás zöld dolgot, amit a kishalak néha-néha nagy szeretettel csipkedtek le rólam.
Szentest elérve hirtelen felgyorsultak az események, a víz felgyorsult és mindenféle dolgokkal ütköztem a felszínen, valami megváltozott a Tiszával, nagyon hideg volt a vize .
Szegedre érve a part mentén szerelmes párokat pillantottam meg, kézen fogva sétáltak néha a fejüket összedugták miközben erősen ölelkeztek, gyermekek játszottak önfeledten, valami a folyón keresztül áthidaló építmény alatt is elúsztam, szép város elismerem.
Aztán a parti kövezésre vetett ki a sorsom ahol, valami lukacsos szerkezettel próbáltak megkaparintani, nem sok sikerrel.
Másnapra Magyarkanizsa partjainál találtam magamat, nagy szerencsémre a víz egy homokos szakaszon partra vetett, ekkor egy emberi alakot véltem felfedezni magam előtt, aki lehajolt és felvett.
Kissé megtörölgetett, aztán egy dobozba helyezett ahol hozzám hasonló társaim pihentek.
-Hogy nézel ki!
Mondták nekem.
-Mint aki hónapok óta folyamatosan vízben lennél!
Nem válaszoltam nekik, hisz nagyon fent hordták az orrukat, valami csoda csaliknak hívták magukat.
Nemsokára megtalálóm kezei közt találom magamat, forgat, bámul rám,vajon mit akarhat.
Valami készüléket tart a füléhez azon beszélget, nemsokára megjelenik valaki aki rám pillantva hirtelen felkiált!
-No hiszen ez egy Mata!!! – Aki megismert az Dávid Zoli- MZ Lures wobbler készítő mester volt.
Nem értem mi zajlik körülöttem, az alsó részem mutatja az illető a másiknak.
-Látod ide van írva, ez egy Mata egyenesen Magyarországról!
Azóta új gazdám nagy becsben tart, igaz már nem úszkálhatok vidáman a vízben, néha emberek jönnek hozzá, ilyenkor ő levesz a polcról és büszkén bemutat engem nekik.
Ennyi fért a kb 350 km-es történetembe.
Kovács László (Kopaszkukac)
Kovács László (Kopaszkukac)
Mata Kaland 4
Ügyes bajos dolgaink végeztével ismét a vízen voltunk,Gábor barátom a már saját tulajdonát képező kis Mata SSR-rel dobált, én viszont twisterre váltottam.
Lassan eveztem és közben a rablásokat figyeltük, nem is kellet soká várakoznunk és az egyik tisztáson már rebbentek is szét a kishalak elárulván hogy csuka ólálkodik a környéken.
Természetesen barátom röptette elsőnek a műcsaliját,hisz én a csónakkal bíbelődtem, mondanom sem kell hogy talán a másodikat tekerte az orsója hajtókarján és már oda is vert neki a krokodil, a bot szépen hajlik a csuka hamarosan a víz tetején járja a rá nagyon is jellemző táncát, nem nagy, talán éppen méretes de azért élvezettel nézem minden kirohanását.
Gyorsan szákolok és elismerően bólintva konstatállom barátom sikerét.
Végre én is dobok párat, de ekkor barátom ismét bevág és már kezdődik is a móka elölről, nem mondom egy ilyen közös pergetés alkalmával ezek az esetek kissé frusztrálják a sikertelenebb felet!
Megint az én reszortom a szákolás, de ha másban nem is ebben ezen a napon nagyon jó vagyok.
Ekkor már némi dühöt érezve magamban nyitom a műcsalis dobozom és keresem benne az én Matámat, de sajnálattal szembesülök a ténnyel, hogy bizony a parton maradtak, ekkor kerül a kezembe a gyári rapala ssr sfc, twiszterem lecserélem rá és valamivel nagyobb önbizalommal hajítom a vízbe.
Sajnos az önbizalmam hamar lelankad, ismét rablás, szinte egyszerre repülnek a csalik az irányába, megkezdjük a bevontatást és láss csodát félúton ismét Gábor csalijának ver oda a kis piszok.
NEM HISZEM EL!
Kiálltok fel kínomban.
Ezt már szákold meg magadnak!
Mondom társamnak kissé ingerlékenyen, ő természetesen csak vigyorog egy nagyot, és halkan megjegyzi.
Kovács ne legyél depis!!!!
Legnagyobb bánatomra ez a csuka veri a 3kg, mikor meglátom a szájában a kis Matát kissé megijedve szólok a cimbinek hogy ne tököljön sokat a hal fárasztásával nehogy megrágja a wobbit.
Horgász társam ekkor közli velem, hogy én már ne aggódjak az ő csalija végett!
A hal szákolása után a műcsalit kiszabadítva szemügyre veszem és valóban láss csodát a Mester tényleg jó munkát végzett a gyantázással, mert sérüléseknek nyomát sem vélem felfedezni a műcsalin, pedig az elmúlt pár napban sok csatában részt vett.
A még hátralévő bő 1 órában a tendencia nem változott, Gábor még 3 kisebb csukát fogott a Matával, nekem sikerült betliznem.
Természetesen nem szándékom leírni a gyári rapalákat, de elgondolkodtató a dolog.
Azóta ha vendégségbe megyünk Gábor barátomhoz, mindig meg kell néznem a vitrin tetején, szép átlátszó dobozban pihenő MATA SSR 7–ét, és minden alkalommal a fülembe súgja
AZ OTT AKKOR NEM CSODA VOLT HANEM A VALÓSÁG !!!!!
És ezzel véget is ért annak a bizonyos szeptemberi hétvégének a története, természetesen mi idén is megint ott leszünk, csak addigra a Mester műcsalis repertoárjából többet viszünk magunkkal!!
Kovács László (Kopaszkukac)
Mata Kaland 3
Éjjel 2-kor harcsázó botom kapásjelzőjének csörrenésére eszmélek fel,nem vagyok rest és azonnal be is vágok.
Sajnos nem igazán érzek ellenállást a damil másik felén ezért mérgesen fel is kiálltok.
Basszus nincs meg!
Mérgesen tekerem multi orsóm karját,közben erősen és hangosan szitkozódom,de legnagyobb meglepetésemre a lámpa fényénél hirtelen egy süllőt pillantok meg a stupek horgán!
Elvigyorodom,hiába a 800g-os harcsás bot a multi orsó és a 70-es damil nem volt ellenfél neki,nem csoda hogy a felszereléssel nem éreztem a halamat.
Míg a parton bíbelődöm,bilincset keresek sikeresen fel is ébresztem Gábor barátomat,a halamat meglátva nem is szól semmit,csak ásít egy nagyot.
Éjjel fél három lehet mikor a tó felső részéről jó harcsa rablásokat hallunk,főzők egy kávét ,Gábor tölt 2x1dl pálinkát amit azon nyomban garatra is vágunk.
Kávé kortyolás közben szépen halgatjuk a harcsák rablásait és ekkor legnagyobb meglepetésemre Gábor így szól.
Kovács baker mire várunk?
És már veszi is kezébe pergető botját ,amiről lázasan leszedi a műcsaliját és így szól.
Adjál már egy olyan CSODA WOBBLERT NEKEM IS!
Hirtelen a hideg végíg fut a hátamon,barátom nem is sejti mekkora szívességet kér tőlem!
Bocs de nem -válaszolok.
Aztán pár perc csend,de a harcsák olyan ramazurit művelnek a tavon, hogy ez már engem is felbőszít és cselekvésre késztet.
Előveszem a másik pergető botom ,erre felteszem a SFC MATÁMAT és fájó szívvel és reszkető kézzel nyújtom barátom felé.
Ezt a wobit életed árán is megvéded!!!-mondom neki.
Én a délután már bizonyított MATÁMAT választom,igaz a drót előkét leszedem a jobb mozgás érdekében.
Lámpák,merítő-vágóhorog,kerülnek a csónakba és már indulunk is a hangok irányába.
Ami érdekes a rablások a tó olyan részéről jönnek ahol szinte teljesen tiszta-tavirózsa mentes a víz egy hatalmas nyílt vízfelület.
Lassan halkan evezek hogy minél kevesebb hullámot keltsek ,a kiszemelt részhez érve Gábornak elmagyarázom hogy kb hol mi található a vízben,tudni kell hogy a tó ezen részén egy hatalmas régen bojlis stég funkciót betöltő építmény található elsülyesztve.
Repülnek a MATÁK ,a harik rabolnak szépen.
Istenem horgász ember fülének mily szép muzsika a 20-30 másodpercenként halható harcsa rablás!!!
Eltelik 10 perc és semmi,már kezdek megint kételkedni a MATÁKBAN (nem is értem hogy miért?) ekkor kezdek csak figyelni barátomra aki a pici fahalacskákat olyan gyors ütemben tekeri a vízben hogy nem csoda ha azt hal nem éri útól.
Lassan faszikám ez nem lóverseny!
Gyorsan elmagyarázom a bevontatás sebességét Gábornak,a csónakkal 15m-el odébb állok most már nem lehetünk messze az elsűjesztett stégtől.
Gábor ekkor bevág!
A bot hajlik ,én viszont arra gyanakszom hogy elakadt-mérges vagyok nem is szólok neki semmit,a csónak lassan elindul ahogy barátom pumpálja a felszerelésével az akkor még ismeretlen valamit.
Mondtam hogy arra leakadsz barom!
Mérgesen szólók rá,mire ő flegmán így válaszol
Hal van a horgon te kretén!
Ekkor leteszem a botomat és figyelem társam mozdulatait,megvilágítom a horgász botja végét és ekkor látom hogy tényleg hallal van dolga,a bot szépen reagál a hal megugrásaira,azt viszont nem értem hogy az orsója fékje miért hallgat?
Eltelik 5 perc mikor a halacska már a csónak mellett lubickol,ekkor kezembe veszem a merítő szákot és gyorsan megmerítem a halat,nehogy túl sok felesleges zajt keltsen.
Egy jó 6-os hari a tettes a MATA szépen a torkában figyel,lassan elevezek a nád szélébe a parthoz,nem szeretnék feleslegesen hangoskodni a horgász helyen.
A horgot kiszabadítom a hal torkából ,bilincsre fűzöm ,és ezek után gratulálok társamnak.
Elakadtam mi!
Mondja Gábor vigyorogva.
Látom a MATÁK minden balfasz kezében fogósak!
Válaszolom neki.
Gábor orsójának fékje természetesen azért nem szólalt meg, mert teljesen csutkára volt zárva,hiába Angol barátomtól ajándékba kapott 20-as fonott azért jól álta a sarat!
Rágyujtunk majd a csónakot irányba állítom és ismét elindulok a kiszemelt helyre.
A rablások alább hagytak, de még azért jelzik a bajszik hogy ott ólálkodnak.
A sokadik dobásom után,ahogy a MATA a vízre ér egy buffanás követi,az orsót tekerném de nem megy ekkor eszmélek fel hogy mi is a szitu,bevágok botom hajlik az orsó szépen adagolja a damilt,nagyon élvezem a szitut.
Néha érzem ahogy halam oda-oda ver farkával a damilnak,ez talán a harcsa leg jellemzőbb szokása fárasztás közben,de a 150-300g os pergető botnak és a 25-ös fonottnak, halam nem ellenfél, ezért pár perc elteltével a hal már a csónak mellett szépen a víz tetején fekszik és várja a sorsának beteljesülését.
Ekkor Gábor ismét meglep!
A merítő szák helyett szépen alsó állkapcson ragadja a harcsát és beemeli a csónakba.
Nem rossz ez sem.
Mondja és már repteti is tovább a fahalat.
Szépen kezd világosodni,harcsáink már rég nem rablásznak,mi is kissé unottan hajigáljuk a CSODÁKAT ,ekkor egy kissebb tisztásban csuka rablást látok,amúgy is mennénk már, ezért szépen oda evezek a rablás színhelyére és láss csodát Gábor barátom az első dobásra nyakon is csípi a tettest,szép lassan már már elbohóckodva fárasztja a halat.
Egyszer csak a csukesz kiugrik fejét rázva a vízből,ekkor látja társam hogy nem is kéne ennyire elbohóckodni ezt a nem is rossz halat!
Pár perc elteltével már a csónakban figyel a jó 3kg körüli krokodil,ekkor Gábor így szól.
EZT A WOBBLERT ÉN MEGTARTOM MAGAMNAK !
Szinte sokkol a dolog,de hogy tudna nemet mondani az ember a gyerekkori barátjának!
Oks 4000ft és már a tied is,mondom fájó szívvel és minden anyagi hátsó szándék nélkül!!!!!
A partra érve a halakat megmérjük,Gáboré 7,8kg az enyém 7,35kg tehát ha nem is sokkal de lemaradtam!
A csuka 2,9,ami azt jelenti hogy még éppen megtartható lenne ám Gábor a fényképezések végeztével szépen szabadon ereszti,MEKKORA HŐS!!!
Reggeli közben még felkel az autójához sétál,turkál valamit aztán elindul felém és hanyagul az asztalra dobja a 4000ft-ot.
HA MÉG ÉN IS TUDOK VELE HALAT FOGNI SIMÁN MEGÉRI AZ ÁRÁT!!!!!A történet befejezése képen még megírom majd hogy barátom az utolsó reggel mit művelt a MATÁJÁVAL csukák ellen és mennyire megalázott csuka fogás tekintetében.
Tehát folyt köv…………
Kovács László (Kopaszkukac)
Mata kaland 2
A történet idén történt egy szeptemberi hosszú hétvégén Háromfán.Első nap.A Háromfai tó szívemnek nagyon kedves,hisz szinte egész gyermekkorom óta vízpartján töltöttem el sőt még serdülő éveim nagy része is itt telt el.
A tó és környéke azóta nagy változásokon ment át, de egy valami megmaradt,hatalmas halak lakják még a mai napig is.
Ezen a hétvégén Fater és Gábor barátom kíséretében szálltunk harcba a ZÖLD POKOL halaival szembe.
Kivételesen nem a pontyokat kergettük meg bojlival,hanem kimondottan ragadozó halaknak szántuk a hétvégi pecát.
Megérkezésünk után félelmeim hamar szertefoszlottak, hisz röpke fél óra leforgása alatt sikerült az egész hétvégi horgászatunkhoz szükséges csalihalat megcsípnünk,ám sajnos hamar ráeszméltem az élőhalas csuka horgászat nem fog túl eredményes lenni,hisz az úszós felszerelésünkön a csali halat a törpeharcsák hamar lerágták!
Igen szó szerint lerágták,a kishal ahogy a vízbe ért ,pár perc elteltével hatalmas fekete felhő vette körül és az úszóink tánca már jelezte is hogy a kis tüskések megkezdték lakmározásukat.
Bevallom még sosem tapasztaltam olyat törpés vízen, hogy a 8-10 cm keszeget szétrágják a törpék a horgon.
Kissé tanácstalan lettem a dolgok láttán,de a megoldást hamar megtaláltam ,pergető csalis dobozom kinyitva mindjárt a doboz legfelső fakjában ott figyeltek a MATÁK!
Gond csak egy volt velük a készletemből csak az SSR SFC-GFR 7cm darabok álltak a rendelkezésemre.
Bár bevallom kimondottan csukára nem szeretek wobbival pergetni,DRÁGA MATÁIMAT pedig kimondottan nem szerettem volna szétrágatni a csukákkal.
Sebaj gondoltam majd a MESTER kijavítja a sebeket a halacskákon,és már fűztem is a zsínort pergetőbotom gyűrűi közt ,a fonott végére pedig biztos ami biztos alapon drót előkét kötöttem fel.
Wobbis pergetésnél a drót előkét pláne nem szoktam használni,de nagyon féltettem a kicsikéimet egy esetleges csuka le harapástól!
Gábor barátom közben különböző körforgókat és twisztereket vett magához,én gúnyos vigyorral csak a két MATÁMAT vettem ki a dobozból.
Gábor meg is jegyezte.
Annyi elég is neked?
Én csak elvigyorogtam magam és feleltem.
Most láthatsz majd csodákat!
Aki járt már bojlis tavon az tudja hogy az ott rendszeresített csónakok nem éppen horgászathoz,pláne nem két emberre és főleg nem pergetéshez vannak kitalálva,szóval izgalmas feladat volt ebből a lélek vesztőből a horgászat.
Már erősen a délutánban jártunk, mire a csónakunkkal elindultunk a túlpart irányába,a tó maga szinte teljesen be van fedve a tavi rózsával de a másik oldalon nagyobb tisztások és nádasok voltak találhatóak,ezt a részt szemeltük ki pergetés céljából.
Talán a második dobásomra a GFR-el már meg is volt az első jelentkező egy éppen pont méreten aluli csuka formájában,a wobbit kiakasztva a szájából szemügyre veszem és megnyugodva látom hogy nem tettek kárt benne a kis pimasz fogai.
Aztán Gábor barátom fog egy éppen méreteset,majd rá pár dobásra ismét akaszt egy kisebbet ami kirázza a szájából félúton a csalit.
10 perc eltelik mire Gábor ismét fáraszt ,ez már jobbácska csuka ,szépen a csónak oldalához húzza én tarkón ragadom és beemelem, a hal 2kg lehet.
Aztán Gábor még fog 2db méretes formát, ekkor meg is jegyzi nekem.
Tegyél fel egy körforgót vagy nem fogsz halat!
Bevallom eljátszottam a gondolattal,de csak nem vitt rá a büszkeség hogy kölcsön csalival horgásszam,míg elmélkedtem magamban pici MATÁMAT szépen elpöccintem egy bedőlt fa mellé,talán tekerek rajta 3-mat mire elnehezedik én bevágok és első nekifutásra halkan megjegyzem ELAKADTAM.
De hirtelen elindul a fa, a csónaktól balra és a lomha húzás hirtelen erőteljes kirohanásba megy át,a bot hajlik az orsó dobja szépen adagolja a 20-as fonott damilt.
Hát ez sem csuka!
Szólal meg Gábor és kissé keseredetten teszi le horgász botját és kezdi irányba tenni a ladikot,a halam szépen dolgozik pár perc elteltével hirtelen kicsap egy harcsa farok a vízből és indul is meg a csónak felé,én hirtelen nem is tudom tartani vele az iramot a damil belazul,igyekszem felvenni a kontaktot ismét a hallal,de mire ez sikerül már át is úszik a csónak alatt a bestia.
Felszerelésemben bízva keményebbre veszem a dolgot,nem engedem már halamnak a zsínort,erősen kezdem magam felé húzni,mire ő engedelmeskedik is.
A csónak mellett elúszva látom a horgom jól akadt ezért hamar dűlőre viszem a dolgot és botomat teljesen leterhelve orsóm dobját lefogva a víz tetején csobogásra kényszerítem halamat.
Szépen forog halam a víz tetején,majd hirtelen ereje fogytán megindul a csónak felé,szépen oda simul a csónak oldalához mikor Gábor megragadja állát és beemeli a csónakba.
A harcsát 7-8kg közé tagsáljuk.
Szépen irányba vesszük a parti táborunkat,én közben halkan megjegyzem.
Körforgó-bocs de én harcsára mentem!!!!
És még nincs vége a csodáknak!!!!
Még társam szorgalmasan evez a part felé én veszem a botomat és a csónak előtti tisztásba még megtáncoltatom a pici GFR-t és tényleg csoda történik hisz hirtelen örvény a tisztás közepén,a bot hajlik és már érzem is hogy erőteljeseket rúg a halam.
Gábor megáll a csónakkal én fárasztom halamat, aki a csónaktól 1-2 m-re kiugrál a vízből és vad fejrázások közepette próbálja kirázni a fahalacskát szájából,hiába a MATÁK a MESTER által igazán jó VMC horgokkal vannak ellátva,halvesztés ez végett szinte kizárt.
A csukszot a csónakhoz húzom majd tarkón ragadom és beemelem.
Na elég legyen mára a csodákból!
Szólal meg Gábor és fejét rázva megint evezni kezd a part irányába.(nagyon nagy tempóban!)
Folyt köv……………
- Kovács László (Kopaszkukac)
Mata kaland 1.
Egy csendes nyári délután dolgaimmal végezve rádöbbentem hogy megérdemlek egy kis kikapcsolódást,ezért nem sokat töprengtem a dolgon és már pakoltam is a felszereléseket az autóba.
Irány a Duna ,a folyónak is egy olyan szakasza amit nem rég ismertetett meg velem egy ismerősöm.
Kövezés ,szakadt part és homok szigetek is megtalálhatóak ezen a részen ezért gondoltam tökéletes végállomás egy jó kis éjszakai pergetésre.
Korán megérkeztem,a kövezésen még javában horgásztak a pontyok megszállottjai,de tudtam hogy az este beköszöntöttével távozni fognak,ezért a felszereléseim kivittem a kövezés végére ,egy szál pergető pecával pedig végig sétáltam az általam este megpergetni kívánt helyeket.
Érdemes napközben még világosban felderíteni a pályát,hogy az éjszaka sötétjében ne érje túl nagy meglepetés az embert.
A balin komák még vidáman rablásztak,kergették a rengetek ivadék halat a partszélben.
Számomra érdekes hal ez a balin,látványos cirkuszolásai ellenére nem is oly könnyű a nagyobb példányokat horogra illetve wobblerre csalni.
Szóval mivel én éppen nem mondhatom magam egy nagy balin specialistának ezért is nagyon izgatott a dolog hogy Mata mester fahalai mennyivel rafináltabbak a gyári társaiknál.
Felszerelés egy 3m-es 30-60g bot 40-es okuma orsó rajta 20-as fonott damil és a csodák a Maták pedig szépen sorakoztak a dobozomban.
Este fél nyolc lehetett mikor már a sokadik balin rablást közelítettem meg .
Rablás,az apróhalak ugrálnak szét,repül az 7cm Mata ssr s-es wobi,már csak mélán unva,monoton tempóban húzom a fahalat,mikor hirtelen a botot valami majd kitépi a kezemből!
Bevágnom nem is nagyon kellett ,a hal szépen dolgozik a damil másik végén ,néha néha még az orsóm fékje is meg megszólal egy két kattanás erejéig de a felszerelésnek nem jelent gondot.
Térdig begázolok a vízbe és szépen a szákomba terelem a balinom!
Hát elárulom életem első méretes wobblerrel fogott balinja locsogott előttem a meritőben,NEM IS ROSSZ EZ A KIS MATA nyugtázom magamba,töprengek mit tegyek a hallal ám végül mégis bilincs kerül a szájába.
Este 9 felé szépen kezdenek a népek elpakolni a kövön,az autóból még kiveszem az éjszakára szükséges dolgokat és leballagok,elbúcsúzom a sporiktól és már is csak én vagyok a kő egyetlen bitorlója.
Dobok párat,de ez még nem az igazi ideje a dolgoknak,eszem egy kis szalonnát -hagymával és közben erősen fülelek és figyelem a vizet.
Már jócskán besötétedett szorgalmasan dobálom a Matákat de a sikertelenség miatt előkerülnek a gyári társaik is szép lassan a dobozból,végre rablást hallok a kő ráfolyás felőli oldaláról,természetesen helyváltoztatásra kényszerülök miatta.
Lámpám tompa fényénél néha meglátom a kövezés szélénél úszkáló apró halakat.
Megint rablás és már röpül is a gyári SSR, és megint röpül és megint,de nem sok eredménnyel.
Picit pihentetem kezeim,elszívok egy cigit és közben a tompa fényben vizsgálom a kő mellett úszkáló apróságokat.
Megvan!
Ebben a pillanatban jut eszembe egy történet ami szintén ezen a kövön esett meg velem még tavaly télen.
A történet lényege azonos csalival horgásztunk de én 9cm-sel míg társam egy 7cm-sel ő fogta a halat és nem,ennek az okáról másnap meg is kaptam a felvilágosítást!
Szóval elő a doboz és fel a 7cm Mata SSR SFC ,még óvatosan töketlenkedem a csali váltással megint kissebb buffanás a kő már említett szakaszán.
Dobok is de tüstént!
A Mata wobikat igazából azért szeretem mert mozgásukat én jobban érzem gyári társaiknál és fene tudja a Mester mit művel velük de bevontatás függvényében sokkal játékosabbak.
Talán az 5-ik dobást vontatom befelé mikor fél úton hirtelen érzem megugrik,majd el nehezedik a halacskám,nem vagyok rest be is vágok rögtön.
Botom hajlik felsír a fék ,nem az az igazi vehemes a kirohanás de én élvezem,pár pillanat múlva már licsog is a halam a víz tetején.
Odahúzom lábam elé,megvilágítom és már az apró piros kis szemek merednek is rám az előre meredő bajszok társaságában.
Nem vagy túl nagy ,nyugtázom magamban.
A horog ahogy az kell szépen a száj szélben a bajusz tövében van befúródva,a harcsa súlya 3kg körül lehet.
Elbotorkálok bilincsre teszem,és leülök,rágyújtok egy cigire és elgondolkodom .
Lehet a méret a lényeg?
Pedig a lányok a nagyot szeretik(((( A halaknál ez nem számít,vagy ha igen akkor pont fordítva!!!!!!!